Eddig tripla negatív emlőrákban szinte kizárólag citosztatikumokat tudtunk használni, ezért nagy áttörési lehetőség az immunterápia ebben a betegcsoportban.

Pitvarfibrilláció és rosszindulatú daganatos betegség egyidejű fennállásakor különös körültekintést igényel az alvadásgátló szer megválasztása. Az ARISTOPHANES vizsgálat adatainak alcsoportelemzése szerint az e klinikai szituációban alkalmazott apixabankezelés csökkentette a stroke és szisztémás embolizáció, valamint a jelentős vérzések kockázatát a warfarinhoz képest, míg dabigatran és rivaroxaban alkalmazása esetén a warfarinéhoz hasonló kimeneteleket sikerült elérni. Apixaban szedése kapcsán kisebb arányban fordult elő stroke és szisztémás embolizáció, mint a dabigatrannal kezeltek között, a jelentős vérzések előfordulása tekintetében pedig az apixaban jobban teljesített, mint a rivaroxaban.

A CDK4/6-gátlók bevezetése a hormonreceptor-pozitív, HER2-negatív emlőrákok kezelésében hatalmas áttörést hozott, mivel alkalmazásukkal késleltetni lehet a kemoterápia adását.

Közép-Kelet-Európában elsőként magyar adatok engednek betekintést a HR+/HER2- emlőrákos betegek palbociklib-terápiájának mindennapi gyakorlatába.

A palbociklib-kombinációs terápiában részesülő HR+/HER2- lokálisan előrehaladott/nem reszektálható vagy metasztatikus emlőrákos betegek jó életminőségről és általános egészségről számoltak be egy vizsgálatban.

A talazoparib-kezelés – akár dóziscsökkentéssel, akár a nélkül – javuláshoz vezet a globális egészségi státusz/életminőség, illetve számos funkcionális és tüneti mutató vonatkozásában – a kezelőorvos által választott kemoterápiával szemben; derül ki az EMBRACA-vizsgálat alcsoportelemzéséből.

A CDK4/6 inhibitorokat 2017 és 2020 között egyre elterjedtebben alkalmazták a HR+/HER2- lokálisan előrehaladott vagy metasztatikus emlőrák kezelésében.

Az elmúlt évtizedben a HR+/HER2- előrehaladott emlőrák kezelése teljes átalakuláson ment át: az endokrinterápiák mellett a célzott kombinációs terápiák is a palettára kerültek. A CDK4/6 terápiák hatásosságának vizsgálatára létrejött randomizált klinikai vizsgálatokat különböző érintett betegpopulációkon végezték el. Professzor de Laurentiis szerint a vizsgálatok eredményei – jellegüknél fogva – nem alkalmasak a vizsgált gyógyszerek eltérő hatásainak igazolására, de a szakember számára önmagukban is erős és érdekes indikátorok.

Prof. Dr. Fatima Cardoso a lisszaboni Champalimaud Klinikai Központ vezetője előadásában bemutatja azokat az adatokkal alátámasztott tényezőket, amelyeket már javasolt a HR+/HER2- aBC terápiájának megtervezése során figyelembe venni.